– Jaj!

Zümi lába beleragadt valamibe.

– Mézi! Segíts! A kaptár megfogott!

Mézi odasietett.

– Nyugalom. Ez csak propolisz.

– Pro-po-micsoda?

– Propolisz.

Zümi óvatosan kiszabadította a lábát.

– És miért ragasztjuk tele vele az otthonunkat?

– Gyere!

Kirepültek egy közeli fához.

Mézi megmutatta a növények ragacsos, gyantás anyagát.

– Ebből gyűjtenek a méhek.

– De minek?

– A kaptárban például apró réseket tömhetünk be vele.

Amikor visszaértek, Zümi észrevett egy vékony repedést.

Egy másik méhecske éppen propolisszal dolgozott rajta.

– Olyan, mint amikor az emberek kijavítanak egy lyukat a házon?

– Nagyon hasonló.

Zümi azonnal segíteni akart.

Az első adag a lábára ragadt.

A második a csápjára.

A harmadikkal majdnem Mézit ragasztotta a falhoz.

– Talán egy kicsit kevesebbet! – nevetett Mézi.

Zümi is nevetni kezdett.

Végül közösen kijavították a rést.

Zümi hátralépett.

– Most már nem fúj be ott a szél!

Este odakint hűvös szellő támadt.

A kaptár belsejében azonban kellemes meleg maradt.

Zümi megsimogatta a kijavított részt.

– Milyen érdekes. Egy kis fa, egy kis gyanta, egy kis méhmunka…

– …és máris jobb lett az otthonunk – fejezte be Mézi.

Zümi aznap egy új titkot tanult meg a méhekről.

És azt is, hogy néha egészen apró javítások tesznek egy otthont igazán biztonságossá.