Nem a gyomrában viszi haza a nektárt

Amikor egy méh virágról virágra járva nektárt gyűjt, nem egyszerűen megeszi azt. A nektár egy különleges szállítóhelyre kerül a testében.

Élő szállítótartály

A nektár a nyelőcsövön keresztül a tágulásra képes begybe jut. Ezt nevezik mézhólyagnak vagy – kissé félrevezetően – mézgyomornak. Nem azonos az emésztés fő helyével, elsősorban nektár és víz szállítására szolgál.

Az átalakulás már útközben elkezdődhet

A méh váladékaiból származó enzimek már szállítás közben kapcsolatba kerülhetnek a nektárral. Kutatások szerint a gyűjtők bizonyos körülmények között már hazafelé is csökkenthetik rakományuk víztartalmát.

Átadás a kaptárban

Hazatéréskor a gyűjtőméh a mézhólyagból feladott cseppet egy kaptárbeli dolgozónak adhatja át. Ezt a szájból szájba történő táplálékátadást trophallaxisnak nevezik.

A nektár ezután tovább sűrűsödik, enzimes változásokon megy keresztül, végül a méhek a tárolásra alkalmassá vált mézet vékony viaszfedéllel zárják le.

A természetes méhviaszsejtekben nektár érlelődhet, virágpor raktározódhat és új méhnemzedék fejlődhet. Ugyanez a különleges anyag ad formát a Mézes Fények gyertyáinak is.